Legutóbbi jelentkezésem óta most majdnem egy hónap telik el, pedig ugy terveztem, hogy gyakrabban írok majd, de különböző okok, leginkább idő- és számítógéphiány miatt, erre nem sok lehetőségem volt. Most viszont van, merthogy itthon vagyok. Igaz már csak alig egy óráig, meg nem is olyan régóta. Pénteken jöttem. Nem volt hosszú idő de annál hasznosabb, és felemelőbb, mivel igyekeztem szinte csak olyan dolgokat fogyasztani, ami ott kinn nincs, és nagyon hiányzik. Így a kőbányai, unicum, házi pálesz, jó zsíros malac sült, kolbász, májas, stb. Meg persze nagyon jó volt találkozni az itthoni emberkékkel.
De mi is történt az elmult egy hónapban? Megpróbálom összeszedni, de mivel ismét csak memóriámra kell hagyatkoznom, és rengeteg minden történt, így valószínű sok mindent kihagyok, meg nem lesz túlságosan rendszerezett, de nem is akarom hogy az legyen.
A legfontosabb, hogy vége lett a nyelvtanfolyamnak, és szeptember 26án átköltöztem Krakkóba. A vizsga mindenkinek sikerült, mert úgy lett megalkotva, hogy skerüljön mindenkinek, így aztán a végén teljes lett az öröm. Azaz nem teljesen, mert tudtuk, hogy el kell hagynunk egymást, és ez pici szomorúságot öntött belénk, mert nagyon jó kis társaság verődött össze, és nagyon megszerettük egymást, de tudtuk, hogy ahová eztán megyünk, valószínüleg legalább ennyire jó lesz.
Úgy is lett. Merthogy Krakkó az egyszerűen lenyűgöző város. Kábé 800ezer lakosa van, és 200ezer egyetemistája (igen, nem írtam el!), ez utóbbi pedig önmagában predesztinálja az éjszakai életet a légkört és a város hangulatát, de ez utóbbi még szerintem üresen is varázslatos lenne. Szóval az élet itt még pörgősebb mint Nowy Sacz-ban volt. Itt is kollégista vagyok. A kollégium viszont meg sem közelíti az előzőt. Leginkább a Károlyihoz tudnám hasonlítani. Régi szocialista épület, vagyunk benne vagy 800-an. Amiben jobb, hogy itt két szobára jut egy fürdőszoba, viszont nincs hűtő az egész kollégiumban... 12 négyzetméteres szobámat, és az abban lévő egy darab szekrényt egy cseh sráccal osztom meg. A fürdőszobát rajta kívül a szomszéddal, aki Zimbabwéból van. Ő olyan ember, hogy majd külön bejegyzést fog kapni, megérdemli.
Huhh jól elrepült az idő, mennem kell mert itt hagy a vonat, ennél jóval többet akartam írni, de bízom benne, hogy majd nem sokára lesz időm írni odakint is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.