Majd két hete, hogy semmit nem irtam. pedig zajlik az élet szépen és nem csendesen. Két és fél hete vagyok itt, de bátran mondhatom, hogy ha lesz lehetoségetek, és szerintem biztosan lesz, menjetek Erasmusszal kulfoldre. Még majdnem 5 honap elottem van, es fogalmam sincs, mi fog ez alatt tortenni, de azt mondom, hogy már ezért a két és fél hétért megérte.

Hosszu ido az a két hét, hogy mindent végiggondoljak és leirjak, pedig érdemes lenne, mert ezekre a napokra mind emlékezni akarok. A kockázásokra, a városi bulikra, a koleszosakra, a szobámban lévokre, a spontán lángos-partyra, a cake-fightra, a német srác arcára miután meghuzta pálinkámat, a crazy dogra, mindenre! Ilyen koritéssel itt még iskolába járni is jo, bár néha áttenném az orákat délután 2-re.

Két-három napja a lengyel koszt ismét arra osztonzott, hogy a marhaporkolt és a paprikáskrumpli után, ujabb tipikus magyar kaját csináljak, és hát mivel igen fogytán a pénz, ez nem is lehetett más mint a lángos. Szobatársamnak meg még 3embernek szoltam, hogy megvendégelem oket, de még szerencse, hogy otthoni szokás szerint egy kilo lisztbol csináltam, mivel a végére csak ugy spontán majdnem mindenki csatlakozott, de sikerult ugy csinálni, hogy szinte mindenki jol lakjon. Es mivel én adtam a kaját tobbiek hozták az italt, egész nagy buli kerekedett. A lángos nagyon tetszett mindenkinek. Olyanannyira, hogy Máríjja a spanyol lány, meg is kérte a kezem:D O pedig tipikusan olyan lány, hogy szerintem nincs férfi a foldkerekségen aki visszautasítaná. Szoval megmátkásodtam:D:D (Amiota meghallottam, ez a szo abszolut kedvenc) Igaz azota ossze is vesztunk már, szoval nem volt egy hosszu házasság:))

Bulik, és tanulás mellett kirándulni is megyunk néha. Két nagyobb volt eddig. Az elso a Wieliczkai sobányába. Teljesen ugy éreztem magam, mintha Némo kapitány vizalatti birodalmában lettem volna. Hatalmas és van ott minden a fold alatt. Bálterem, templom, , étterem, bár, boltok, posta, stb. A másik kirándulás egy "rafting" volt a Dunajecen. Azér tettem idézo jelbe, mert raftingnak hivják, de inkább sétatutajozás volt. Ebben csalodtam, mivel a név után azt gondoltam (sztem jogosan), hogy majd egy csonakban magunk irányitjuk a hajot és kuzdunk a folyoval. Ehelyett 12en beultunk egy tutajba két hivatásos tutajossal, és szépen nyugodtan végig ulve 3orán keresztul leereszkedtunk a folyon, nagyon szép helyen sok látnivaloval, de a legkisebb izgalom nélkul.

Aztán, ahol kikotottunk a tutajjal, beultunk egy étterembe, és az étlapot bongészve, meg akadt a szemem azon, hogy Gulash Wengierska, kiváncsiságom arra sarkallt, hogy megnézzem mennyire Wengierska az a gulyás. Nem volt az, egyeltalán nem. édes volt, televolt pici szarvacska-tésztával, a hus nem tudom és nem is akarom tudni milyen állatbol volt. Borzalmas volt. Felmérgelt, annyira, hogy legalább annyit oda akartam mondani a pincérnek, hogy legalább nevezzétek át, mert ez igy eléggé sértette a magyar konyhát, de nem beszélt angolul, sajnos, szoval a lengyel magyargulyás marad továbbra is olyan amilyen. Azt hiszem sok minden elárul rola, hogy a szintén ezt a kaját elszenvedo magyarul egykét szot tudo szlovák szobatársam, amikor megvizsgálta hust, csak annyit mondott, hogy "Is this from kutya?"